TOSCA
2009.október 10., szombat, 19.00
Tosca: Karita Mattila, Cavaradossi: Marcelo Álvarez, Scarpia: Juha Uusitalo, Sekrestyés: Paul Plishka
Közreműködik a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa, vezényel: James Levine
Rendező: Luc Bondy
Történik Rómában, 1800-ban.
Cselekmény:
I. felvonás: Angelotti, a megdöntött római köztársaság volt konzulja megszökik börtönéből és abban a templomban keres menedéket, ahol Cavaradossi, a forradalmi eszmékért lelkesedő festőművész is dolgozik. A két barát felismeri egymást és a festő készségesen felajánlja segítségét. Toscát, az ünnepelt énekesnőt, Cavaradossi kedvesét – látva szerelme zavartságát – féltékekenység gyötri. Felfedezik Angelotti szökését, és a két barát együtt hagyja el a templomot, hogy a szökevény a festő villájában találjon menedéket. Megjelenik a templomban Scarpia báró, a rendőrség főnöke, aki régóta lángol Toscáért.
II. felvonás: Cavaradossit elfogják és Tosca jelenlétében kínvallatásnak vetik alá. A lány nem bírja elviselni szerelme gyötrelmeit és elárulja Angelotti rejtekhelyét. Megtudván az árulást Cavaradossi eltaszítja magától a kétségbeesett énekesnőt. Meghozzák a hírt: a marengói csata Napóleon győzelmével végződött. A meggyötört Cavaradossi a szabadság diadalát élteti – ezzel elárulja magát, halálra ítélik. Scarpia úgy érzi, célhoz érkezett: kéjjel gyönyörködik Tosca kínlódásában, majd alkut kínál: ha a lány övé lesz, kedvese kiszabadul. Tosca útlevelet kér maga és a festő számára, majd amikor Scarpia rá akarja vetni magát, leszúrja a férfit, akitől reszketett egész Róma.
III. felvonás: Hajnalban Cavaradossit kivégzésre kísérik. Megérkezik Tosca az útlevelekkel és azzal a hírrel, hogy a festőt csak vaktölténnyel fogják agyonlőni. Eldördül a sortűz, Cavaradossi összeesik. Amikor a katonák elvonulnak, Tosca rádöbben, hogy Scarpia holtan is bosszút állt ellenfelén. Már hallatszik az üldözők zaja: a gyilkosságot felfedezték. Tosca számára egyetlen út van: a vár fokáról a mélységbe veti magát.
Tosca szerepében a tavalyi szezonban Saloméként elsöprő sikert aratott Karita Mattilát, a Met finn származású csillagát láthatják.
AIDA
2009. október 24., szombat, 19.00
Aida: Violeta Urmana, Amneris: Dolora Zajick, Radames: Johan Botha, Ramfis: Roberto Scandiuzzi, Amonasro: Carlo Guelfi
Közreműködik a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa, vezényel: Daniele Gatti
Rendező: Sonja Frisell
Történik Egyiptomban, a fáraók korában.
Cselekmény:
I. felvonás: Radames, a király kedves hadvezére Ramfis főpaptól értesül az ellenséges etióp hordák betöréséről. Egyetlen vágya, hogy őt állítsák a betolakodókkal szembeszálló egyiptomi hadak élére. Élete célja, hogy győzzön szerelméért, Aidáért, az etióp rabszolgalányért. Ha diadalmasan érne haza a csatából, a király nem tagadhatja meg kérését, és megáldja lánnyal kötendő frigyét. Ám a királylány, Amneris is szerelmes az ifjú hadvezérbe, és sejti, hogy vetélytársnője Aida. A király kihirdeti, hogy Radames állhat az egyiptomi hadak élére. Aida lelkét fájdalmas vívódás gyötri, hiszen atyja, az etióp király azért fogott fegyvert, hogy őt kiszabadítsa fogságából. Ha győz, Radamesnek kell vesznie, ha szerelmeséért imádkozik, akkor atyja ellen vétkezik.
II. felvonás: Amneris csapdát állít Aidának, és megbizonyosodik a lány szerelméről. Radames győzedelmesen bevonul, foglyai közt rabláncon hozzák Aidát és atyját, akinek sikerült eltitkolnia kilétét. A fáraó esküt tett, hogy a győzelmes hadvezér bármely kívánságát teljesíti. Radames az etióp foglyok szabadon bocsátását kéri, Aida és apja azonban túszként továbbra is fogságban marad. A király hálából a diadalért Radamesnek adja leánya kezét.
III. felvonás: Aida Radamest várja – még nem tudván, az ifjú mit szándékozik közölni vele. Helyette azonban apja jön, aki felfedezve lánya szerelmét megátkozza, majd arra kényszeríti, hogy kedvesétől tudja meg, melyik utat nem szállták meg az egyiptomi seregek; az etióp csapatok ugyanis új támadásra készülnek. Aida először tiltakozik, majd megtörten engedelmeskedik. Radames a hazája iránti hűség és szerelme között ingadozik, végül azonban elárulja a titkot. Míg az etióp király lányával elmenekül, Radames önként átadja kardját Ramfis főpapnak.
IV. felvonás: Az etióp királyt üldözői megölték, Aida eltűnt, Radamesre, mint árulóra halál vár. Amneris, aki még mindig szereti, megmentené az ifjút, ám számára már nincs értéke a földi létnek. Az ítélet: elevenen befalazzák az Ízisz oltára alatti sziklasírba. Aida – aki sejtette, milyen sors vár szerelmére – a kriptában várja, hogy együtt szálljon vele a sírba.
A címszerepet az olasz operák drámai szopránszerepeiben sikert sikerre halmozó Violeta Urmana énekli
TURANDOT
2009. november 7., szombat, 19.00
Turandot: Maria Gulegina, Liu: Marina Poplavszkaja, Kalaf: Marcello Giordani, Timur: Samuel Ramey
Közreműködik a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa, vezényel: Andris Nelsons
Rendező: Franco Zeffirelli
Történik Pekingben, a régmúltban
Cselekmény:
I. felvonás: Hatalmas tömeg előtt olvassák fel a császár rendeletét: Turandot hercegnő ahhoz a fejedelmi származású ifjúhoz megy nőül, aki megfejti három rejtvényét, ám a vesztes a hóhér bárdja alatt végzi. A trónját vesztett fejedelem, Kalaf a nagy tömegben egy aggastyánhoz siet, akiben rég nem látott apját, Timurt, a tatárok elűzött királyát ismeri föl. Kalaf egyetlen támasza Liu, a fiatal rabszolgalány. A hercegnő néhány pillanatra megjelenik a nép előtt, s a tündöklő jelenség eldönti Kalaf sorsát: jelentkeznie kell a próbatételre, hogy elnyerje Turandot kezét. Hiába kérleli atyja, Liu és a három miniszter, hajthatatlan marad.
II. felvonás: a miniszterek gondterhelten tanácskoznak, és közben felidézik a régi szép időket, amikor Kínában még csend és béke honolt.
A császári palota előtt gyülekezik a hatalmas tömeg, Kalaf a trón elé lép, jelentkezik a próbatételre. Turandot szívében mérhetetlen gyűlölet van: ősanyjára gondol, akit idegen barbárok leigáztak és meggyaláztak. Az ő kínhaláláért áll most bosszút a férfiakon.
Megkezdődik a próbatétel és Kalaf mindhárom rejtvényt megfejti.. Turandot könyörög apjának: ne vesse prédául egy ismeretlen jövevénynek. Kalaf nem akarja erőszakkal elvenni a hercegnőt: megígéri, ha Turandot nevén szólítja mielőtt a nap felkel, önként hajtja bárd alá a fejét.
III. felvonás: Morajlik a tömeg: Timurt és Liut elfogták. Látták őket az ifjúval beszélni, tőlük akarják megtudni a nevét. Liu a hóhér kínzásaira sem árulja el, egy utolsó szerelmes pillantást vetve Kalafra önkezével vet véget életének. A herceg és Turandot kettesben maradnak, és a császárnő nem tud ellenállni az ifjúnak. Kalaf nagy boldogságában maga árulja el nevét, Turandot tehát megtudja a titkot.
Az egybegyűlt udvar és a nép előtt Turandot boldogan jelenti császár atyjának: tudja az idegen nevét, és a név: szerelem.
Turandot szerepe a világ operairodalmának egyik legnehezebb drámai szoprán szerepe.
Puccini utolsó operájának címszerepét a minszki születésű Maria Gulegina alakítja, aki az elmúlt két évtizedben a világ legrangosabb operaházaiban énekelte Verdi és Puccini operáinak főszerepét. 1991-ben lépett először a Met színpadára, ahol azóta több mint 130 alkalommal szerepelt.
HOFFMANN MESÉI
2009. december 19., szombat, 19.00
Miklósa Erika ajánlója:
"Offenbach habár befejezetlenül, de élete végére komponálta meg ezt a monumentális művet.
A felvonások történetek Eta Hoffmann életéből. A jelen produkcióban mindegyik felvonást másik nő énekli, eredetileg azonban egy művész kellett, hogy énekelje."
| Zene: Jacques Offenbach Librettó: Jules Barbier Műsoridő: 4 óra 2 perc 2 szünettel A MET új produkciója |
Olympia: Kathleen Kim, Antonia/Stella: Anna Netrebko, Giulietta: Ekaterina Gubanova, Miklós/Múzsa: Kate Lindsey, Hoffmann: Rolando Villazón, Négy cselszövő: René Pape Közreműködik: a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa |
Parádés szereposztásban újítja fel a Metropolitan Opera a francia operett fejedelmének utolsó művét, Offenbach Guiraud által befejezett Hoffmann meséit. Az amerikai színházi élet legnagyobb elismerésének számító Tony-díjas Bartlett Sher kafkai inspirációként nyilatkozott erről a rendezéséről: „mágikus utazás, amelynek során a szereplők lelkének különböző megnyilvánulásait kísérhetjük végig”. A „nagy páros” Anna Netrebko és Rolando Villazón mellett a budapesti közönség megismerheti a koreai-amerikai Kathleen Kimet, akinek – többek között – „pontos, átütő erejű szopránhanggal alátámasztott éteri koloratúráit” dicsérte a Chicago Tribune kritikusa. A Giuliettaként fellépő, alig 30 esztendős mezzoszoprán-csillag, Ekaterina Gubanova Covent Garden beli Suzuki- és Szentpétervári, Gergijev-dirigálta Eboli-alakítását hosszú laudációkkal üdvözölte a sajtó.
Rossini Hamupipőkéje után Miklós szerepében is megjelenik a „szép hangú mezzoszoprán”, a rigai születésű Elĩna Garanča, és a magyar közönség is megismerheti René Papét, a drezdai Kreuzchorban nevelkedett Mozart- és Wagner-basszust, ezúttal cselszövő-szerepben.
A RÓZSALOVAG
2010. január 9., szombat, 19.00
Miklósa Erika ajánlója:
"A RÓZSALOVAG Richard Strauss legnépszerűbb operája. Az utolsó felvonás hármasa a mű egyik legcsodálatosabb része. Az idei szereposztás fantasztikus, a díszletek, jelmezek gyönyörűek, biztos nagy siker lesz!"
| Zene: Richard Strauss Librettó: Hugo von Hofmannstahl Műsoridő:4 óra 45 perc 2 szünettel |
Tábornagyné: Renée Fleming, Octavian: Susan Graham, Sophie: Christine Schäfer, Énekes: Eric Cutler, Faninal: Thomas Allen, Ochs báró: Kristinn Sigmundsson Közreműködik: a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vezényel: James Levine Rendező: Nathaniel Merrill |
Renée Fleming – élő legenda, aki csodálatos Thaïs-alakításával, a 2008-2009-es „The Metropolitan Opera – Live HD” szezon talán legfeledhetetlenebb pillanataival ajándékozta meg a közönséget. Sok Fleming-rajongó álma válik valóra, amikor a Tábornagyné szerepében lép színpadra A rózsalovagban. „Minden kétséget kizáróan korunk legelbűvölőbb hangja” – írta számos alkalommal a szaksajtó. A Thaïs után nemes egyszerűséggel „isteni dívának” nevezett Fleming mellett Susan Graham és a fellépéseivel a nemzetközi zenei élet csúcspontjaként számon tartott Christine Schäfer „érkezik” a Müpába. 2006-ban neki adományozták az Opernwelt kritikusai „Az év énekesnője” címet, és ő kapta 2007-ben az „Echo Klassik” díjat a legjobb dalfelvételekért.
Az Énekes szerepében a fiatal amerikai tenorista, Eric Cutler lép fel, aki elsősorban Mozart-énekesnek tartja magát, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy világszerte sikert sikerre halmozzon a nagy olasz és a kortárs operákban is. A Faninalt éneklő Sir Thomas Allen neve minden bizonnyal ismerősen cseng a magyar zenerajongók körében, hiszen éppen negyven esztendeje, hogy a nemzetközi opera-és hangverseny-pódium egyik vezető baritonja.
CARMEN
2010. január 16., szombat, 19.00
Miklósa Erika ajánlója
„Az idei új CARMEN produkció Angela Gheorgiú művésznő kérésére készült, de személyes ellentétek miatt Ő csak az utolsó két előadást énekli a nyolcból. A többit Elena Garanca a kiváló mezzo előadásában látjuk, aminek személy szerint én jobban örülök, igazából neki jobban való ez a szerep.”
| Zene: Georges Bizet Librettó: Henri Meilhac, Ludovic Halévy Műsoridő:4 óra 2 szünettel |
Micaëla: Barbara Frittoli, Carmen: Elĩna Garanča, Don José: Roberto Alagna, Escamillo: Mariusz Kwiecien Közreműködik: a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vezényel: Yannick Nézet-Séguin Rendező: Richard Eyre |
„A Carmen a szexről, erőszakról, a fajgyűlöletről és mindezek mellett a szabadságról szól” – nyilatkozta a darab Olivier-díjas rendezője, Richard Eyre. „A mű egyike az operairodalom vitathatatlanul legnagyobb alkotásainak, melyet áthat a szexualitás, minden tekintetben. Ettől megrázó az egész.”
A nagysikerű Puccini-opera, A fecske után ismét együtt a híres házaspár: a könnyűvérű Carmen-Gheorghiu csábítja el seguidillával Don José-Alagnát. Az azóta fantasztikus pályát befutó Angela Gheorghiu Micaëlaként kezdte Carmen-pályafutását a Metben, 1996-ban, a Franco Zeffirelli rendezte produkcióban, Plácido Domingo partnereként. Ezt a szerepet ezúttal a lírai szopránok egyik fejedelemasszonya, a milánói Barbara Frittoli alakítja. Pergolesitől Mozarton és Verdin át Pucciniig szinte minden jelentős operaszerepet énekelt már a világ szinte minden jelentős operaszínpadán és karmesterével. Koncertrepertoárja is óriási, a leglátogatottabb zenei fesztiválok állandó meghívottja. Roberto Alagna, az Olivier-díjas Rómeó Gounod operájában, a Francia Becsületrend kitüntetettje, repertoárjának egyik legsikeresebb alakítását osztja meg közönségével Don José szerepében.
SIMON BOCCANEGRA
2010. február 6., szombat, 19.00
Miklósa Erika ajánlója:
"Placido Domingo régóta beszélt arról, hogy énekesi karrierjét egy bariton főszereppel, a SIMON BOCCANEGRÁVAL akarja befejezni. 2010 év végéig a világ összes vezető operájában műsorra van tűzve a művész úrral."
| Zene: Giuseppe Verdi Librettó: Francesco Maria Piave, Arrigo Boito Műsoridő: 3 óra 40 perc 2 szünettel |
Amelia: Adrianne Pieczonka, Gabriele Adorno: Marcello Giordani, Simon Boccanegra: Plácido Domingo, Jacopo Fiesco: James Morris Közreműködik: a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vezényel: James Levine Rendező: Giancarlo del Monaco |
Legendás Met-karrierjének negyedik évtizedében Plácido Domingo történelmet ír: a darab bariton címszerepében mutatkozik be. Azután, hogy gyakorlatilag az összes klasszikus és modern darab tenorszerepét elénekelte, ezek közül kilencvenkettőt színpadon is, páratlanul hajlékony hangját, mindenen átható muzikalitását baritonszerepek szolgálatába állítja. Ameliaként a kanadai Adrianne Pieczonka lép színre Giancarlo del Monaco rendezésében, akinek hatalmas, bőségesen áradó hangját, dinamizmusát, az érzelmi árnyalatok kifejezésének képességét, színpadi kisugárzását dicséri folyamatosan a sajtó, nem egyszer „lírai, fényesen ragyogó Prima Donnának” titulálva, így, csupa nagybetűvel.
Verdi lebilincselő politikai thrillerjének tenor főszerepét nem először alakítja Marcello Giordani a Metropolitan Operában, ahol számos egyéb alakítása aratott már óriási sikert. A kritikusok legtöbbször énekének természetességét, az általa megformált hatalmas dallamíveket magasztalják. A Fiescóként megjelenő James Morrist hatalmas termete, öblös hangja predesztinálja számos Verdi- és Wagner-basszusszerep kiváló megformálására.
HAMLET
A Genfi Nagyszínház előadásának adaptációja
2010. március 27., szombat, 18.00
Miklósa Erika ajánlója:
"A HAMLET Thomas ritkán játszott operája, több mint 100 éve nem játszották a MET-ben!
A szereposztás kitűnő!"
| Zene: Ambroise Thomas Librettó: Michel Carré, Jules Barbier Műsoridő: 3 óra 43 perc 1 szünettel |
Ophelia: Natalie Dessay, Gertrud: Jennifer Larmore, Laertes: Toby Spence, Hamlet: Simon Keenlyside, Claudius: James Morris Közreműködik: a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vezényel: Louis Langrée Rendező: Patrice Caurier, Moshe Leiser |
A Metzben, 1811-ben született Ambroise Thomas huszonegy évesen nyerte el a római konzervatórium Nagydíját, amelyet hároméves tanulás követett az olasz fővárosban. Ez alatt az idő alatt zenei gondolkodását véglegesen rabul ejtette Mozart, Beethoven zenéje és az itáliai dallamosság. Első, kül- és belföldön (Franciaországban) is átütő sikerét a Goethe-mesére írt operával, a Mignonnal aratta. A Hamlet 1868-ban keletkezett, Shakespeare drámája és annak Dumas-féle francia nyelvű adaptációja nyomán. Az öt felvonásos mű Thomas halála után eltűnt az operarepertoárból. A nyolcvanas években aztán újra „felfedezték”, és rendszeresen műsorra tűzik a világ nagy operaszínpadain.
A darab címszerepét a londoni bariton, Simon Keenlyside énekli, aki 1996-os első fellépése óta számos alkalommal megfordult már a Metben. Az Opheliát alakító Natalie Dessay legutóbb éppen Az alvajáróban aratott tomboló sikert nemcsak New Yorkban, de a közvetítésnek köszönhetően Budapesten (és számos más városban) is. Jennifer Larmore híresen telt és fürge koloratúr mezzoszopránja az ismert belcanto- és oratórium-felvételek után egy késő romantikus zenei közegben is megmutatkozhat.
ARMIDA
2010. május 1., szombat, 19.00
Miklósa Erika ajánlója:
"ARMIDA Rossini operája, mely René Fleming számára lesz bemutatva.
A művésznő Pesaroban énekelte ezt a szerepet, amely egy szép varázslónő szerelmi kalandjairól szól."
| Zene: Gioachino Rossini Librettó: Giovanni Schmidt Műsoridő: 4 óra 19 perc 2 szünettel |
Armida: Renée Fleming, Rinaldo: Lawrence Brownlee, Goffredo: Bruce Ford, Gernando: José Manuel Zapata, Carlo: Barry Banks, Ubaldo: Kobie van Rensburg Közreműködik: a Metropolitan Opera Zenekara és Kórusa Vezényel: Riccardo Frizza Rendező: Mary Zimmerman |
Nem kevesebb, mint hat tenor társaságában énekel Renée Fleming az 1817-ben keletkezett operában, amelyet a rendező Mary Zimmerman „eltemetett gyöngyszemnek, egy igazi kincsesládának” nevezett. Rossini opera seriájának különös története egy boszorkányról szól, aki elvarázsolja és buja élvezetek rabjává teszi szigetén a férfiakat. Zimmerman a tőle megszokott, finomra hangolt drámaisággal nyúlt az „epikus, elbűvölően megalkotott és fantasztikus látványelemeket tartalmazó” darabhoz.
Lawrence Brownlee az elmúlt évek nagy belcanto-felfedezettje. Őt tartják a „tökéletes Rossini-tenornak” a szakemberek, akinek énekét hallva „eláll a publikum lélegzete”. Az amerikai Bruce Ford ugyancsak belcanto-sztár, aki számos Händel-, Mozart- és természetesen Rossini–Bellini–Donizetti-szerepben aratott korábban jelentős sikereket. A valenciai José Manuel Zapata helyét ebben a produkcióban az Olasz nő Algírban (Rossini) és Az alvajáró (Bellini) főszerepeinek kimagasló interpretálása alapozta meg. Az olasz opera rajongóinak egyik kedvence az amerikai Barry Banks, aki Az ezred lányában, a Hamupipőkében és a Lammermoori Luciában aratta a közelmúlt legnagyobb sikereit. A dél-afrikai Kobie van Rensburg elsősorban európai színpadon énekli a nagy barokk, Mozart és az olasz belcanto hajlékony hangot, fürge koloratúrát és elmélyült muzikalitást igénylő szerepeit.
